Ha bárkinek (az azeri bravúr-sorozat után van még ilyen?) illúziói lettek volna, hol is van a helyünk a világban, csak az utóbbi pár nap eseményei helyére teszik a gondolatmenetet.
Orbán és Áder külön-külön találkoztak a szerb miniszterelnökkel, a "temerini fiúk ügye semmilyen módon nem volt napirenden abban a tárgyalássorozatban", tudtuk meg Giró-Szász konyakszakértőtől. Nyilván nem beleszarás, küszöb alatt közlekedés, biztosan egyéb diplomáciai csatornákon zúzzuk péppé Szerbiát (akinek uniós csatlakozásához majd egyszer a mi igenünkre is szüksége lesz).
Aztán örömteli semmi nem történik a Tobin-ügyben, az írek soha az életben nem fogják kiadni a két kislányt halálra gázoló, majd hazaszökő gyilkost, aki természetesen azóta is szabadlábon van.
Miközben idehaza dübörög a fairy tale, a kivándorlás laza 20 év csúcson, de semmi probléma, látatlanban merem mondani, hogy minden idők legdrágább és legfosabb Sziget-reklámja meg fogja fordítani a tendenciát.
Szinte váratlanul, Lukasenka (leánykori, orosz nevén Lukasenko), az emberi és polgári jogok páneurópai élharcosa testvéri rendszerre ismert a nemzeti együttműködésben, és megtudtuk, ha szerencsénk van, nem mi leszünk a következő EU költségvetés legnagyobb vesztesei, de a dobogót elkerülni biztosan nem fogjuk.
Nyilván e sorok szerzőjének nincs semmiféle arányérzéke, de mintha az MTVA és a Selmeczi-Giró-Szász agyesszencia pöttyet más hangsúlyokkal adnák elő ugyanezt.
Vígasztaljanak hát mindannyiunkat legkiválóbb miniszterünk legújabb szösszenetei az éber kómából!
