Számomra sértő, hogy ez a mindig, minden szempontból megfelelő topmenedzser szóba sem került a köztársasági elnök jelölése kapcsán, hiszen egy legalább Schmitthez méltó omnikompetens adu ász. Egy mélyen szimpatikus úriember, akiről még a Nagy Tanár Úrnak sem sikerül egyetlen jó szót elmondania. Hősünknek ugyan a szavak kimondásával vannak komoly gondjai (elég csak első 1,5 perc), de ez nem szabadott volna, hogy útjába álljon ennek a páratlan életműnek.
Igen-igen, hová tűnt Kocsis elvtárs? Hagyó Miki médiaérzékeny elvezetése óta minden rendben a BKV-nál? Nincs több botrány a cégnél?
Azért ez-az még történik. Kocsis elvtárs doktor (mert erre úgy tűnik érzékeny lehet) alkalomadtán újabb és újabb korábbi beszállítókat nyom fel a rendőrségen, néha valaki beleugat, hogy nem kellene pár milliót elszivarozni, de ezen meg szegény ember nem tud változtatni, ha már a visszafogott becslések szerint 47 korábbi állami cégnél hozzászokott a jóhoz.
Azt mondjuk nevezzük furcsának, hogy a végkielégítéseket leszámítva, az MVM eltüntetett milliárdjai (Bodoky Tamás, azóta kirúgott újságíró szenzációs sorozatának sikere ellenére) nem kerültek fel - a mellesleg finoman szólva sem makulátlan múltú - Papcsák biztos kívánságlistájára. Érdekes módon az MVM-pénzekkel való elszámoltatás a civil szféránál sem lépte át az ingerküszöböt, nem úgy, mint a pátyi mutyi (de szép) esetén. Persze, folyik a nyomozás, meg nem árt Csányi Sándor rokonának sem lenni, de itt akkora összegek elsíbolásáról van szó, amiből nagyjából kilóra meg lehetne venni a Kocsis elvtárs érkezése óta semmit sem változott BKV-t.
Hiszen az Akácfa utcába beköszöntött a dicsőséges 1982-es év, ahol A Vállalat érinthetetlen első emberét kis túlzással heti rendszerességgel óvják még a széltől is, beosztottjai pedig nyilvánvalóan nemre való tekintet nélkül zuhantak szerelembe szeretett vezérükkel. Mert hát nehéz is ellenállni egy olyan grál-lovagnak, aki karcolások nélkül ússza meg a Tocsik-ügyet, az ÁPV Rt. vezérigazgatói székéből direktbe a magyar energia szektorba magát éppen Kocsis alatt vastagon bevásárló RWE-hez távozik, és persze nem ismeri Mrs. István Kocsist, a Kárpát-Energót meg csak alig.
Április előtt (szigorúan gondolatban) megfogalmazott, potenciális örömbonbonjaim között előkelő helyen szerepelt, hogy ezt a velejéig tisztességes, visszafogott, vagyonával nem kérkedő, zseniális vállalatvezért Hagyó barátjához hasonló rabláncon lássam. Itt lenne a lehetőség, hogy valamivel tompítsák a mai tegnapi schmittes elkurrást.
