Elképedve hallom, olvasom, hogy Schmitt Pál milyen kiváló és sikeres sportdiplomata. Ugyanígy, hogy milyen kiváló sportvezető.
Akkor nézzük, próbálom sűríteni, de kicsit így is hosszú lesz:

'81-ben kezdődött sportvezetői karrierje, ekkor emelték fel a Népstadion és Intézményei vezérkarába, majd '83-ban az OTSH elnökhelyettese lett. Mondanom sem kell, egyik sem választott pozíció, komcsi bizalmi állások voltak. Ezt a jó szokását azóta is tartja, tulajdonképpen soha semmire nem választották meg, minden esetben kinevezték.
Ugyanúgy '83-tól lett a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja. A '84-es Olimpia bojkottját megszavazó MOB közgyűlésen ez a rendkívül karakán ember részt sem vett (ennyi gerince sem volt), elutazott helyette Szófiába egy bajuszpödrő kongresszusra.

Persze mi jó csatlósként bojkottáltuk Los Angelest, ahol a keleti blokkból egyedüliként részt vevő Románia története legnagyobb olimpiai sikerét érte el (2. lett az éremtáblázaton, nyert 53 érmet, közte 20 aranyat). Ez a siker a magyar sportolóknak nem adatott meg. Schmitt soha, sehol, semmilyen formában nem tiltakozott, nem tett még egy gesztust sem a magyar sportolókat ért gyalázat kapcsán, a szerepét azóta sem tisztázta, bár burkoltan elismerte, hogy bólogató jánosként sáros ő is. Hangsúlyozom: a MOB főtitkára, az OTSH guruja és államtitkár-helyettes volt a döntéskor. Ez egyébként jellemző rá, szarban bagatellizálni saját szerepét, siker esetén fürödni a fényben. És a slussz-poén, lehet tippelni: Schmitt Pál, sok magyar sport- és állami vezetőhöz hasonlóan, vajon ott volt-e Los Angelesben az Olimpiai Játékokon?
Érdemei elismerése melett egyre jobban ásta bele magát a magyar és nemzetközi sportszervezetek világába - mely világ egyébként minden világok legkorruptabbja - és '89-re (nem '90-ben, mint több helyütt írja) a MOB elnöke lett. Majd a NOB különböző pozícióiba ügyeskedte magát (volt alelnök és protokollfőnök jelenleg is), aztán sikerein felbuzdulva úgy érezte sikerrel indulhat a NOB elnökválasztáson. Ezért mindent meg is tett, hosszú éveken keresztül ki sem mászott Samaranch elnök seggéből, ám a 2001-es választáson megalázó vereséget szenvedett a kiváló sportdiplomata. Tökutolsó lett a jelöltek közül, és még itthon is magyarázkodnia kellett, hogy miként sikerült ilyen csodálatos eredményt elérnie (ezt sem tudta soha tisztázni, hogy akkor minek is nevezték ki nagykövetnek: ha a pozíció érdekében sem tett, vagy nem tudott tenni gyakorlatilag semmit, akkor talán foglalkozhatott volna akár a nagykövetsége alatt hihetetlenül felpörgő spanyol, majd svájci kapcsolatokkal is :-D ).
Aztán nézzük már meg azt is, hogy ez a valóban magas nemzetközi tisztségekben leledző sportvezető mi mindent ért el Magyarország számára. A NOB, illetve egyéb nemzetközi sportszervezetek saját tagjaik aranyéletének biztosításán kívül, a sportban nem érintettek számára kis túlzással egyetlen igen lényeges dologban meghatározóak: a nemzetközi sportesemények helyszíneinek kijelölésében. Elkezdjük sorra venni a Magyarországnak kilobbizott rendezéseket? : ))) Mondjuk a futball EB-pályázatok sikertörténetét talán sokan ismerik (itt persze csak közvetve lenne befolyása egy NOB-vezetőnek, dehát könyörgöm, erről szól a sportdiplomácia...), ám az idén először megrendezésre kerülő Ifjúsági Olimpiára Magyarország (Debrecen) is pályázott! Na, hol lesz az I. Ifjúsági Olimpia? Szingapúrban. Megint lehet tippelni, Debrecen ott volt egyáltalán az esélyes kandidálók között? : )))
Vagy vessünk egy pillantást az Olimpiákon magyar sportolókból bohócot csináló bírók kérdésére. Csak hősünk elnöksége alatt, Hajtós Bertalantól Nemcsik Zsoltig, magyar versenyzők tucatjai tudnának áldásos tevékenységükről mesélni. Hol vannak etéren is a magyar sportdiplomácia eredményei? Sehol. Mondjuk Pekingben már nem voltak sportolóinkat övező ilyen botrányok. Ugyanis alig jutottak magyar sportolók egyáltalán éremközelbe. Akinek meg oda kellene jutnia (Pars Krisztián), azért mit tesz a MOB első embere? Két év szarakodás alatt ír egy levelet, hogy gyorsítsák meg az eljárást. Végül is a magyar olimpiai mozgalom első emberétől ki várna el többet?
És ha már a dopping ügye. Talán nem mindenki felejtette el azt a kígyómozgást, amit Scmitt előadott Annus és Fazekas kapcsán. Kiállt határozottan mellettük? Nem. Elsőként fordult ellenük és fogalmazott meg határozott kritikát? Nem. Lavírozott, ahogy mindig máskor, meg is lett az "eredménye".
Ebből, vagy korábban bármi másból Schmitt vont le a személyére vonatkozó konzekvenciát? Soha. Vállalta bámikor bármiért a felelősséget? Soha. Ezek az igazi vezető ismérvei? Hol vannak itt a (sport)vezetői kvalitások és eredmények?

Foglaljuk tehát röviden össze: '83 óta tagja a NOB-nak, olyan két évtizede a belső köröknek is. Ez alatt az idő alatt végigasszisztált egy olimpiai bojkottot, bukott egy kurva nagyot az elnökségért folytatott versenyben és gyakorlatilag nulla támogatást tudott megoldani magyarországi rendezések, vagy egyáltalán a magyar sport számára. '89 óta a MOB elnöke, végig lehet nézni, hogy azóta hogy alakul a magyar sport, vagy a magyar olimpiai mozgalom helyzete. Egy mindenkit kiszolgáló elnök, aki alatt a züllés és a leszálló ág töretlen.
Ennyit tehát a kiváló sportdiplomatáról.

Lássuk be, ez a - kétségtelenül schneidig megjelenésű és a protokollról némi fogalommal talán rendelkező - luftballon saját futtatásán kívül életében nem volt sikeres semmiben, ami nem kizárólag róla szólt, pláne nem képviselte sem az ország, sem a magyar sportélet érdekét. Hatékonyan semmiképp. Egyetlen dologhoz értett mindig is, a helyezkedéshez. Életében egy gyufaszálat nem tett keresztbe senkiért. És ezt az embert (nem mellesleg egy párt alelnökét) akarják a nyakunkba varrni, mint köztárasági elnököt, mely pozíció a nemzet egységét (is) jelképezi és "ellensúlya" a kormánynak.

És még egy "apróság": Schmitt 68 éves, tényleg egy semmihez nem értő nyalógép "vénemberre" van szükség? Már a parlamenti elnökség is lényegesen több számára, mint a kitartó és kellemesen mély nyelvcsapások jutalma, nem kellene ezt még tetézni. Ha a FIDESZ komolyan gondolja a "forradalmat", akkor ezt az embert sürgősen el kell felejteni. Kezdjék mondjuk vele, hogy megszabadulnak a vörösök odaadó kiszolgálóitól és Kádárék kegyeltjeitől.